Futó tervek

Kár, hogy már nem vezetem az EdzésOnline-on a mozgással töltött időket, most tudnék válaszolni arra a kérdésre, hogy mikor is volt rajtam utoljára futócipő. Az eszem nem emlékszik, és sajnos a testem se. Nagyon nem. 2 km-t kocogtam/gyalogoltam le 15 perc alatt, 2 perc futás - 1 perc séta váltogatásával. Nem valami sok, de ha őszinte akarok lenni, így utána se annyira a fejlődést várom magamtól ebben, hanem a rendszerességet. Boldog lennék, ha heti 2 alkalommal meglenne ez a 2 km.

Amikor ma megláttam, hogy milyen gyönyörű idő van, rögtön tudtam, hogy el kell mennem a pályára. A kisördög persze ilyenkor mindig résen van:
- most végeztem a bevásárlással, alig értem haza
- még nem is ebédeltem
- előbb megnézek egy filmet, majd utána
- mi lenne, ha csak tornáznék?
- mi van, ha meccs van, és tele a lelátó, és majd rajtam röhögnek, hogy milyen gyorsan kifulladok?!
- ciki mások előtt küzdeni a futással...
és még sorolhatnám.
Aztán megembereltem magam, hiszen:
- a torna nem ugyanaz, mint a futás (ezért is megy így, mert nagyon ritkán szánok rá időt)
- ha most nem megyek el, este már nem fogok, mert sötét/hideg lesz, álmos leszek, vagy ki tudja
- filmet utána is nézhetek
- mások nem azt figyelik, hogy hogy futok, ne legyek már egoista, és higyjem azt, hogy mindenki engem néz:-)
...
Ettem pár szem szőlőt energiaforrásul, és elindultam:)
Ugyan tényleg keservesen ment, de azt semmi sem pótolhatja, amikor a körnek arra a szakaszára értem, amikor az arcomat sütötte a nap, vagy utána, ahogy zubog az ereimben a vér, és egyszerűen azt érzem, hogy valóban élek. Nyújtással zártam itthon, és most baromi jól érzem magam! (és a pályán sem volt senki, rajtam kívül csak két szülő a gyerekeikkel)

Úgyhogy aki halogatja  a kocogást, annak üzenem, hogy ne tegye! Nem kell nagy terveket szőni kilométerekről, meg lefutott időről. Ha van kedved, menj ki a szabadba: fuss, sétálj, szívd tele a tüdőd oxigénnel, érezd jól magad!. Ezt semmi más nem pótolja!